Most, hogy lassan egy év telt el... elkezdem a blogot, mert rájöttem, hogy hogy is kell.

A technika sosem volt a barátom.

Azért éreztem, hogy eljött ez az ünnepi pillanat, mert itt ülök a fürdőszobában, egy pohár borral és egy szál cigarettával a kádban. A magyarázat egyszerű: a főbérlő ugye tiltja a dohányzást a lakásban. És a lakás egyetlen jól szellőztethető pontja a fürdőszoba. Kipróbált, bizonyított, a patkányomat tartottuk itt, amíg ki nem nyitott a bolt, hogy vegyünk alá almot. Szegénykém, olyan szaga volt, hogy beszöktek hozzá a legyek (legalább nem unatkozott addig se. A főbérlők persze őt is tiltják, no, ez van, ezt köll szeretni erre majd visszatérünk).

Szóval a fürdőszoba legalább szellőzik. Persze csak amíg be nem csukjuk az ablakot. Ez télen nem kellemes, habár a zuhanyrózsába még nem fagyott be a víz. Viszont, ha szellőzik, akkor mit keres az a szimpatikus penészfolt a plafonon? Jobb nem gondolkodni. Júniusban úgyis ki leszünk dobva.

Nem bánom, mert legalább az új helyen lesznek olyan luxuscikkek, mint a mosógép. Albérlet szinten eddig ez még mindig jobb, mint a korábbi. Itt van fűtés.

Ó, te kis naív, azt hiszed, a fűtetlen padlásszobában didergő, Balzac-i egyetemista már idejétmúlt? Lehet. A padlásszobák mind penthausok lettek. Most a pince a menő.

A gondolataim már kezdenek szétcsúszni, lassan éjfél, igen, ódivatú kislány vagyok, nekem az már későn van. Meg a bor is fogy. Sőt, az ujjaim is kezdenek gémberedni. Esik, hideg is van, az ablak is nyitva, ez van. Ennél lehet rosszabb. Mindjárt nosztalgiába fuladok, ezért abba is hagyom ezt a nyilvános naplót. Úgyse olvassa senki.